Nem az a tipikus blogra való gasztrosznob fogás, de mi nagyon szeretjük. Ráadásul gyengéd érzelmi szálak fűznek hozzá, mivel ez volt az első étel, amit önállóan készítettem 11 évesen. Látva leányomat, aki már meg is haladta ezt a kort, hát magam is meglepődöm. :) másfél kg krumpli
2 marék tarhonya
1 szál kolbász
1 fej hagyma
kis gerezd fokhagyma
1 paradicsom
1 paprika
olaj
víz
2 ek pirospaprika
só
leheletnyi bors
Olajon megfuttatom a hagymát, majd a tarhonyát, rádobom a Gabojszától származó, karikára vágott jóféle kolbászt. Kevergetem, majd lehúzom a lángról, s megszórom a pirospaprikával. Hozzáadom a kis kockákra vágott krumplit, áttört fokhagymát, feldarabolt paradicsomot, paprikát, sót, borsot. Felöntöm annyi vízzel, hogy egy ujjnyira ellepje. Forrás után addig főzöm kislángon, míg a krumpli és a tarhony megpuhul. Káposztával töltött savanyú csípős paprikával tálaltam. Házi fehérkenyérrel kötelező tunkolni.
13 hozzászólás:
Miért ne lenne blogra való? szerintem igen ez a blogra való és nem az amit más már lefőzött és sütött én meg utána csinálom. Ez attól blogra való, hogy régi, saját és lehet h feledésbe merült, de attól még isteni finom.Ilyeneket a blogra!!! Ami a miénk! Amin felnőttünk! Igy ismerjük meg igazából egymás gasztroszokásait!
üdv. berni
Ha ez nem lenne blogra való, akkor én az egész blogomat eláshatnám ;)
És egyetértek az előttem szólóval, különösen a második mondatával!
De maradjunk abban, hogy van ilyen meg olyan blog is - bővül a választék.
Egy kis kiegészítés: nem tartom rossznak, ha valaki más után csinálja a főzést-sütést, hiszen arra (is) valók a blogok, csak nem túl érdekes, ha csak ilyen „másolt recept” van benne.
Szerintem nagyon is itt a helye!:)) Lehet, hogy most épp nem divatos étel, de a miénk, finom és szerintem szinte mindenki szereti! :))
Persze friss, puha, saját kenyérrel az igazi! :))
Ez isteni fogás, abszolút itt a helye! Nagyon szeretjük az ilyen ételeket...
Természetes, hogy nem rosszak a blogok, még akkor sem ha más után csináljuk, de az fontos, hogy vmitől azt a receptet, amit kinéztem vmivel tegyem egyedivé.
De valljuk be, hogy sokkal érdekesebbek azok a blogok, ahol egy teljesen másfajta étkezési szokást, egyedi izvilágot ismerünk meg. Én erre vagyok kiváncsi, és ezért olvasok gasztroblogot.
Üdv, Berni
Szerintem is idevaló! Igaz, kicsit "hazabeszélek", mert már nálam is volt, és nézettségi csúcsot döntött akkoriban:)
No de nem ez a pásztortarhonya, csak álnéven szerepelteted? Jöhet bármikor. És ha már ennyien comingoutolnak, én a gránátos(krumplis)kockát is imádom. Jól megborsozva.
A szásszorszépes abrosz igen hangulatos.
soha nem gondoltam volna, hogy ilyen meleg fogadtatásra talál a paprikáskrumplim :)) köszönöm nektek!
Zsuzsa, tudom, hogy máshol ilyesmi a pt, de nálunk ez a pk. és sokkal finomabb! abrosz :))
Gren, még megtanítalak bánni (csergetni) a karikás ostorral aztán már mehetsz is a pusztába számadó juhásznak!
A blog műfajáról meg annyit, hogy az nem digitális szakácskönyv, hanem a blogger egyéni viszonyulását hivatott megmutatni az adott ételhez!
Ehhez az ételhez én is jól viszonyulok :-)
Én is szoktam főzni. Az én válogatós gyerekem is megeszi. A grenadin marschot is szereti. Legközelebb tarhonyával is kipróbálom, ez is bejön nekünk. Ez olyan étel ami könnyen elkészíthető, kezdő szakácsoknak is ajánlott. Boldogult úttörő koromban egy akadályversenyen is tétel volt.
Megjegyzés küldése