Ez valami gyönyörűség, ez a kenyér! Alig tudok elszakadni tőle, legszívesebben egész nap nézegetném, szagolgatnám, és ha nem látja senki magamhoz is ölelném :). Mesterünk, Limara öregtésztás fehérkenyerét sütöttem meg kis módosításokkal, többet nem is kell mondanom róla, a fotó magáért beszél.50 dkg liszt
2 dl langyos víz
0,7 dl tej
2 ek olaj
2 tk sikér
2 ek olaj
2 tk sikér
25 dkg öregtészta
2 tk só
2 tk só
1 tk cukor
1 dkg friss élesztő
1 dkg friss élesztő
az öregtésztához:
3 dl langyos víz
csipet só
50 dkg liszt
1 ek olaj
1 tk cukor
1 dkg friss élesztő
csipet só
50 dkg liszt
1 ek olaj
1 tk cukor
1 dkg friss élesztő
Reggel 20 percig dagasztottam az öregtésztát, majd estig hagytam kelni. Felét hűtőbe tettem rosszabb időkre, másik felét használtam a kenyérhez. Az összes hozzávalót 20 percig dagasztottam géppel, átgyúrtam, majd duplájára kelesztettem. Megformáztam, késsel átlósan bevágtam, és sütőpapírral bélelt öntöttvas lábasban újra duplájára kelesztettem. A lábas fedelét megspricceltem vízzel, és 200 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütöttem. Rácsra tettem hűlni, s azon forrón megkentem hideg vízzel. Éjszakára a kihűlt sütőedénybe tettem nyugovóra.
6 hozzászólás:
Nagyon ügyes vagy, jól megy neked a kelt tészta:)))
Gyönyörű! :)))
:)
Szia Grenadine!
Azt kell mondjam, hogy valóban gyönyörű a kenyér külleme, már ami a héját illeti, ha azt letépem róla, márpedig letépem, akkor az ropogós, hideg tejjel isteni lehet.
De sajnálattal látom, hogy belül a kenyér nem rendelkezik nagy lyukakkal, amik bizonyítanák, hogy ez a legtökéletesebb kenyér.
Tehát kérem, hogy a kenyeret lásd el nagy ovális, ropogós szélű megszikkadt lyukakkal, mert akkor az igazi.
Pontosan nem tudom, lyukat hol kapni, ez persze nem csak az én problémám, a lyukak utáni rohangálás az emberiség egyik kimeríthetetlen motiváló eleme.
És még egy zavaró dolog, nincs a héjára ráragasztva egy cetli, ami mutatná a szokásos módon, hogy ezt a kenyeret éppen holnap készítették, tehát jó sokáig fogyasztható.
Persze hiányzik belőlünk az a minimális belátás, hogy holnapi kenyeret ma ne együnk, mert ezzel megesszük a jövőnket is, és ha már oda van írva, hogy holnapi kenyér, ennyi tisztelet lehetne bennünk az írás iránt, hogy nem szembesítjük a realitás középszerével. Ez a tegnap- ma- holnap obligát megszokás már másoknak is gondot okozott, például Kovács Zoli munkatársamnak annó aki egy nagy lúzer volt, csak akkor még nem úgy hívták, hanem szerencsétlen flótásnak, bár hogy a flóta , vagy flute, mint hangszer hogy kerül a szerencse- balszerencse viszonyrendszerébe, az nem világos.
Köztudott, hogy egyedül Zolival történt meg az, hogy amikor még a dolog tiltott volt, tehát a boldogtalan békeidőkben, az átkos szocializmusban az érthetetlen módon nála is meglevő kora felnőttkori libidó enyhítésére felkeresett (ajánlás útján) egy megfelelő hölgyet az Astória szálló környékén egy légyottnak nevezett feszültségoldó gimnasztika reményében, a pénzt ki is alkudták, de a hölgy állítólag a harisnyáját mégis visszagyűrte a combjára, és közölte Zolival, hogy vele pénzért sem hajlandó lefeküdni. Ez azért valóban szomorú. Elképzelem Zolit lefelé ballagni a neobarokk lépcsőházban felajzva, ahogy a félbemaradt gyönyör utóhatásaként csak szögletesen lépdelt és nagy ívben kanyarodott a liftajtó felé…
Na Zoli volt az is, aki ezután vett egy Esti Hirlapot, de fájdalom, ez a vállalkozása is rosszul sikerült, mert galád módon rásóztak egy tegnapi újságot…
Zoli egy őszinte ember volt, az esetet elmesélte a büfében és ettől kezdve bármikor, bárki, aki Zolit meglátta, barátságosan érdeklődött, hogy „ Zolikám, mit írnak a tegnapi lapok?....”
Én sajnos fogékony voltam az ilyen szerencsétlen emberek gyalázatos ugratására.
Egy alkalommal egy műanyag poharat függőleges irányban kétfelé hasítottam, a hiányzó felet pedig magam felé fordítva kínálgattam Zolit, hogy kér-e egy fél pohár bort…. Tudható mi lett a vége, kért…. Utána meg nekem kellett napokig kerülnöm a találkozást vele, mert bár én és a közönségem is remekül mulatott az elmésségemen, Zoli szegény viszont azonnal felidézte magában az elmúlt évtizedek megaláztatásait, és ezt az utolsó tekintette annak a cseppnek, amitől kiborult nála a (nem fél) pohár.
De szokásomtól eltérőan kicsit elkalandoztam, mint annó Halász Pityiuval az általános iskola első tanítási napján, suli után nem hazafelé menet, hanem kis városnéző sétára indulva, mikoris anyám, apám sírva keresett a környező utcákban, mire meglelt zsebredugott kézzel, a hatévesek kalandvágyával és a szabadság mámorával a sötét Szabadsajtó úton a Belvárosi Kávéház oldalában.
Vissza hát a veknihez:
A cetli tökéletes eltávolítása teljesen reménytelen, tehát én már nyilvánvalóan megettem a kenyerem java mellett a cetlijeim javát is, mondhatom falom az írást.
Napjaink nemzetpolitikai kérdése persze, hogy a kenyeret meg lehessen kenni finom vajjal, és ilyen szempontból megérthető, hogy a nagy lukak jelenléte az egyenletes vajazást úgyszólván lehetetlenné teszi, mert már magam is évtizedek óta gondolkodom, hogy lehet elkerülni a vajkoncentráció exponenciális megnövekedését a kelt kenyér ovális lukaiban? Te mint gasztroblogger nyilván tudod a megoldást, én magam például útólagos vajkikaparászsással próbálom kompenzálni a hibát, de ez egyrészt sosem sikerül, másrészt időigényes, harmadrészt meg az ellenekező végletbe navigálja az embert, hiszen ilyenkor a vaj meg teljességgel eltűnik a lyuk felszínéről, emígyen hiátusok, folytonossági hiányok jelnnek meg a vajaskenyéren, és lányom sms-útján értesít, hogy bizony fogyasztás előtt az iskolában ellenőrizte, hogy az apja által a reggeli rohanásban készített vajaskenyér továbbra sem üti meg a kívánt és általa elvátrhatónak tekintett minőségi szintet, hiába próbáltam ezt dupla adag baromfi párizsival elfedni. Amennyiben a vaj amolyan buborék-módra és a felületi feszültséggel hasonló módon viselkedne, meg lehetne oldani a semmi bevajazását is, de ez már pártpoéitika, amit kerülök.
Namost a te kenyered megoldja ezt a problémát, de kizárólag saját használatomra, nem tudnál egy igazi lukas kenyeret sütni?
a paprikáskrumpli posztban a fotóra kattintva jól láthatón előtűnnek a lyukak, úgyhogy ne reklamálj! ;)
Megjegyzés küldése