Pórázra kötik a rákot a barcelonai piacon

Múlt héten pár feledhetetlen napot töltöttünk Barcelonában. A blogprofilhoz híven churrosról, chorizoról és tapas bárokról illene írnom. Ettünk persze nagyon finom citromos-petrezselymes szószban úszó kagylót, krumplit fokhagymás aiolival, és ittunk sangriát, meg mindent amit kell. Legnagyobb élményem azonban a Park Güell volt. Bár nem voltam még mindenhol - sejtem, nem is leszek - mégis bizton állíthatom, ez a világ legszebb helye. Gaudi házai a városban is lenyűgözők, de számomra az organikus építészet, e természeti környezetben, a pálmafák árnyékában nyert valódi értelmet. Gaudi szelleme tapinthatón ott van minden egyes mozaikdarabban, ferde oszlopban, egykori lakóházának dúsan cizellált bútorai közt.
Azután múlt század eleji kék villamossal utaztunk a Tibidabo hegy lábához. Sikló vitt tovább a hegyoldalba épült százéves vidámparkba, ahol nincsenek modern játékok, van azonban a város fölött propeller hajtotta, fából készült repülő, filmbe illő körhinta, fák közt futó hullámvasút, és káprázatos panoráma. A végállomás mór csempéi mellett, futurista vetített installáció szórakoztatja a sorbanállókat. Minden abszurdba hajlik, s kötéltáncosként egyensúlyozva mégis megmarad az emészthetőség határán. Az Ibériai félsziget levegőjét szíva, a nagyvonalú utcákon szembejövő barcelónok arcát fürkészve, az ember hirtelen úgy érzi, talán valamennyire kezdi érteni Dali-t és Miro-t. És ha hazajövünk, sürgősen újra kell nézni a Picasso kalandjait, mert tudom, egész más szemmel fogom látni.
Köszönet a mesés meglepetés útért a basszusgitárosnak!! :))







Végezetül egy exkluzív videoriport a gasztronómia szerelmeseinek, a katalán piac egyik halaspultjáról: