Falak omlanak le. Évtizedek óta dédelgetett atavisztikus rettegés válik semmivé. Kelttészta-parás sorstársaim bizonyosan megértik, halált megvető bátorság kellett, dagasztás után felnyitni a gép ajtaját, hogy saját kezembe vegyem kenyerem sorsát. Tudom, másoknak félkézzel megy. Tudom, nagy szavak, én sem bírom a patetikus irományokat, de ha az ember kenyeret süt, mégiscsak a teremtés részesévé válik, majdnem olyan, mint a gyerekszülés. Majdnem :)).Első pogácsámmal nagyon nehéz tehertől szabadultam, de a következő mérföldkő még mindig fejem fölött lebegett: A KENYÉR.
Hozzávalókat alábbi sorrendben a kenyérsütő üstjébe tettem másfél óra dagasztásra. Sütőt 200 fokra előmelegítettem. Tölteléket késes robotgéppel elegyítettem. Tésztát átgyúrtam. Elfeleztem. Egyik felét rúddá formálva 5 részre vágtam, s bucikat gömbölygettem. Másik felét lisztezett deszkán kinyújtottam, töltelékkel megkentem, feltekertem, s két végét összeillesztettem. Langyos vízzel lekentem, sütőpapírral bélelt tepsiben 25 perc alatt megsütöttem. Ropogós héjú hihetetlenül finom cipók kerültek elő a sütőből. Elmondhatatlan érzés saját kenyeret tenni az asztalra - de gondolom ezt rajtam kívül mindenki tudta.
45 dkg liszt
2,5 dl langyos víz
2 tk joghurt
2 tk olivaolaj
1 tk cukor
2 tk só
2 dkg friss élesztő elmorzsolva
töltelék:2 csokor petrezselyem
1 nagy gerezd fokhagyma
2 ek olivaolaj
1 csipet só
10 hozzászólás:
Éhes vagyok és most mégjobban!
Pontosan ilyen érzés kenyeret sütni, igen! Azt mondják, az hasonlít még ehhez az érzéshez, mikor elkészíted életed első házi sajtját!
Nézzed, a sok fogyókúrás hogy ideugrott:)
Alighanem nekem is fell kell vennem a diétámba ezt is.
Na, most már amolyan terápiás célzattal tényleg felteszem a kakaóscsigámat!
Világ kelt tésztái egybesüljetek!
Enleves, ez a terápia komoly dolog!! azt még nem is mondtam - node nemsoká felteszem - hogy tegnap éjfélig sütöttem kalácsot. minden más estén pontban 11kor lecsukódik a szemem, tegnap fáradságnak nyoma sem volt. És reggel úgy ébredtem, mint még soha. azt mondják, ebben a korban, ha ébredéskor nem fáj semmi, abból tudhatod, hogy már nem élsz (lehet, felmentem mennyekbe:)
Milyen igazad van! Én pont ezt éreztem, euforikus volt! És ha nem géppel csinálod, hanem kézzel, akkor még inkább igaz! :)
Na tessék, és még engem cikiztek egyesek, mert azt írtam anno kezdő blogolóként, hogy nem veszek kenyérsütő gépet, mert azzal nem pukkanak a hólyagocskák a tenyerem alatt. Van ebben valami ősi, valami spirituális!
Egyébként a mennyekben biztosan jobban feljön a tészta!
Ide érzem az illatát! :)) Üdv a fertőzöttek világában! :))))
Tetszik a bevezetőd :-)
Ideérezni a héj finom roppanását és a kenyérbél puha foszlósságát, nyammmmm!
sorstársak, keblemre! :))
Megjegyzés küldése