Héjában sült

Most esik meg az a csúfság, hogy egy igen régóta posztolatlanul porosodó piszkozatot publikálok - több alliteráló szó nem jut eszembe, ezért az következik, hogy - vkf-re.
Az van, hogy új konyhám van, és van még hozzá lakás, meg terasz és kert, és fogok grillezni is igazi saját grillezőn, amire mindig is vágytam. És most kétkonyhás vagyok - Bacher Ivánnal szólva, aki tudja, tudja milyen az. Egyelőre még nem ismerem ki magam az új tűzhelyemen, és a konyhával mostanság csiszolódunk össze, barátkozunk, simulunk. Mindenki tudja, milyen bizalmi kapcsolat az ilyesmi. Mégha a konyhának minden szegletét én terveztem is, és imádnivaló gyönyörűség lett, akkor sem egyszerű ez. Azért írok róla, mert már nagyon jó úton haladunk, it's the beginning of a beutiful friendship. A blogolás is másként megy, vagyis sehogy, de a különféle gépezetek, képernyők, iphonok és ilyesmik útvesztőjéről szóló beszámolóval most nem untatok senkit. Szóval arra jutottam, hogy ilyes tevékenység akkor célszerű, ha az ember teljesen meg van állapodva. Legalábbis a magamfajta bika jegyű földhözragadtaknak bizonyosan.
Fentiekre tekintettel pályaművem kevéssé különleges, hacsak azt nem vesszük, amikor gyermekem zsenge életszakaszában az óvónéni kérdezgette: kinek az anyukája tud finomakat főzni? Leányom lelkesen jelentkezett, hogy az ő édesanyja főz a legjobban a világon. S mi volna a specialitása? - kérdi a dedóvó. Hát a héjában sült krumpli! - felel a leány.
Valóban gyakran készül nálunk, nagyon szeretjük. Ez alkalommal a félbevágott megsütött krumplik belét kikanalaztam, vajjal, túróval, tejföllel, sóval, borssal, áttört fokhagymával, apróra vágott újhagymával összekevertem, és visszatöltöttem a krumpliba. A nemsoká beköszöntő hideg őszi estékre kitűnő gyors vacsora.

további túrós receptek:
Spenótos-túrós penne
Vörösboros marhapörkölt juhtúrós csuszával
Kapros-túrós tekercs
Epres habcsókos túróhab
Muffin eperrel