Esküvő a város felett

Kisebbik öcsém gyönyörűséges esküvője a város legmagasabb pontján, világszép menyasszonnyal, a világ minden tájáról összesereglő rokonsággal. Egyszerűen minden tökéletes volt, mint álmainkban, olyan amilyennek lennie kell. Ennyi szépség láttán nem lehetett nem elérzékenyülni. Röpke fogadás után egészen más világba csöppentünk a fergeteges esti retrobulin. Rétestésztában sült vadpástétom, fűszeres krémsajttal töltött lazac, pármai sonkába tekert sárgadinnye és számtalan finomság várta a vendégeket. Amíg Mojitómra vártam a bárpultnál, mintha csak a koreográfia része volna, mellém könyökölt egy amorózó, hogy a válla felett odasúgja; hello, Gergő vagyok. A párbeszéd folytatását nem teszem közzé, de tisztára mint a filmeken. Erre az alkalomra banánszoknyám mellé beszereztem egy remek 9 és fél cm-s fa sarkú, lila-fehér pettyes szandált, amiben remek egyensúlyérzékemnek köszönhetőn egyszer sem estem hasra. A 70-es évek zenéjére családom minden tagja 70 évesig bezárólag eszeveszetten ropta. Fantasztikus basszusgitár szólót nyomott a vőlegény, és mindenkinek, aki jó hangulatú bulit akar, csak ajánlani tudom a zseniális Táncosokkal farkaló együttest. Nagyon jó volt ez a tíz nap családi körben, itthon és a Balatonnál, vidéki esküvőn és Pesten, indiaiakkal, izraeliekkel, Usából hazalátogató apával és testvérrel.