Borjúpaprikás tarhonyával

Egy egyszerű, hagyományos étel, kiváló tunkolnivaló szafttal. Mondjuk, hogy a vörösboros marhapörköltem nyári változata, bár igazából sok különbség nincs. A múltkori borjú másik feléből készült.

Olajon hagymát dinszteltem, majd a tűzről félrehúzva belekevertem a pirospaprikát. Rádobtam a kis kockákra vágott húst, és átpirítottam. Felöntöttem vörösborral és vízzel, sóztam, borsoztam, kapott még egy gerezd fokhagymát, egy szép cső kissé csípős zöldpaprikát, és két feldarabolt paradicsomot. Amikor puhára főtt, behabartam a tejfölben elkevert liszttel és pár percig forraltam.

Egy bögre tarhonyát olajon kissé megpirítottam, pirospaprika mint fent. Felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel, sóztam, majd puhára főztem. Amikor majdnem az összes víz elforrt, és kásaszerű állagú a tarhonya, elzártam a gázt, és lefedve saját gőzében hagytam még 10 percig magában készülődni. Tejföllel pettyezem, tetejére saját kovászolású uborka polipot ültetek.

Kovászolásom hírére egyébként környezetem hihetetlenül rágerjedt. Tanácsok tömkelegével láttak el, egyik barátnőm pedig beállított egy késői órán, hogy gondjaimra és a teraszomra tűző napugarakra bízza két előre összeállított hatalmas üveg uborkáját. Ígyhát temérdek feladatom az ő felügyeletükkel is bővült. Szerencsére nem sok vizet zavarnak, pont két üvegnyit.

1/2 kg borjúhús

1 fej vöröshagyma

1 zöldpaprika

2 paradicsom

1 gerezd fokhagyma

2 dl vörösbor

2 dl víz

só

bors

pirospaprika

1 dl tejföl

1 ek liszt

1 bögre házi tarhonya

2 bögre víz

olaj